Corvo

Corvo

Corvo-ról mindig Ákos Tengermoraj című száma jut eszembe. Partra vágyó hullámok oszlanak el, mint a hab, a vad sziklák alatt. Sziget nem lehet nála magányosabb. Corvo a világ végén fekszik, nincs semmi vonzereje, csak az, hogy kicsi. Corvo-ra nem azért tévelyeg el az ember, hogy valamit lásson, hanem hogy kipipálja az összes Azori-szigetet. Vagy legalább, hogy egy világvége-élményben legyen része.

Corvo az Azori-szigetek legkisebbike, Floressel együtt alkotják a Nyugati Csoportot. Flores északi részéről mindenhonnan látszik Corvo magányos sziklája. Általában felhősapka van a fején. A felhő alatt egy meredek partú sziget, köröskörül a végtelen óceán, hatalmas hullámaival. A déli oldalán, az egyetlen lapos földnyelven kis település fehérlik: Vila do Corvo. A sziget kb 5 km hosszú, három km széles, 17,5 km2 alapterületű. Érdemes egy vagy két napot maradni, hogy elmondhasd, eltöltöttél két napot a világvégén. De egy nap alatt mindent látni lehet bőven.

Corvo-ra nehéz eljutni. Naponta egy kompjárat van Flores-ről, hetente két repülőjárat valamelyik nagyobb Azori-szigetről. Én először gumicsónakkal voltam. Corvo úgy maradt meg emlékezetemben, mint hideg, ködös, szeles hely, leginkább valami fukar, skót élmény. De elsősorban rázós. A négy-hat méteres hullámok között a gumicsónak úgy hánykolódott, mint valami dióhéj. Markoltuk a majrévasat és feszítettük az izmainkat az egy órás átkelés alatt. Letakartak ugyan egy ponyvával, de a hullámok taraját simán befújta a szél, és néhány perc alatt a csupasz lábamon végigfolyt a víz, bele a vízhatlan túrabakancsba. Amikor kiértünk a csatornába, a Flores és Corvo közötti nyílt vízre, rájöttem, hogy ez a legkisebb bajom. Ilyenkor gondolatban megemelem kalapomat a régi hajósok előtt, akik egy fa-kötél-alkotmányban vízre mertek szállni a tarajos atlanti hullámok között. De főleg azok előtt a matrózok előtt, akik a keresztgerendán állva-hasalva bevonták a vitorlákat. Szóval minden tiszteletem a régi hajósoké.

Az ember megérkezik Corvóra és rögtön feltűnik, hogy itt van talán a világ legkisebb kikötője. A kikötőben áll az a 2-3 kisbusz, amely a sziget egyetlen útján elvisz az egyetlen látnivalóhoz: a Kalderához. Az egyetlen bárban megiszunk egy kávét, miközben a nagy cethalakat és bálnákat nézzük az elmaradhatatlan azori bálnás poszteren. A bálnák, gumicsónak, a kikötőillat, a gumicsizmás helyiek, a tarajos hullámok és a szemerkélő eső igazi kavalkáddá áll össze: fantasztikus érzés a világ végén lenni.

Corvo kicsi ugyan, de megvan itt minden, ami kell egy Azori-szigetre. Az egész sziget egyetlen hatalmas vulkán, mely minden oldalon meredeken szakad bele a tengerbe, csak a déli oldalán van egy kis lapos: itt található Vila do Corvo, az egyetlen város. Van továbbá egy kráter, melyben krátertó is lapul. Vannak tehenek, vannak fekete lávakőből rakott sövények, melyeket vastagon belepett a zuzmó. Van hortenzia, szélmalom, smaragdzöld pázsit, végtelen, kéklő tenger, eső, szivárvány, napsütés, szóval kicsiben van itt minden, ami azori.  

A régi Vila do Corvo apró, fehér házai szorosan egymás mellé zsúfolódnak. És itt még meglegyint a régi szegénység: valamikor igen kemény lehetett itt ezen a kis földdarabon az élet. Pici fehér házak, fölöttük pici fehér templom. Az értékes lapos földet meghagyták művelésre. Aztán ahogy megváltozott a világ és ide is begyűrűzött a huszadik század, a földművelés háttérbe szorult, a legértékesebb lapos földeket pedig becserélték egy – repülőtérre. A lakosság lecsökkent ezerről négyszázhúszra. A városka pedig elterjeszkedett, és most csaknem az egész földnyelven szép, új, fehér azori-házak terpeszkednek, közvetlenül a reptér mellett. Corvo-ról nem mondanak le tehát: a portugál adminisztráció szépen vigyáz rá, hogy a 420 corvóinak mindene meglegyen: van iskola, sportkomplexum, rendőrség, tűzoltóság és orvosi rendelő is.

Corvón minden út, illetve az egyetlen aszfaltozott út a kalderához vezet. Kb 400 méter tszf magasságban található a Caldeirao, melynek pereme eléri a 718 méteres magasságot. A kalderában egy édesvizű tó van, illetve egy egész vízrendszer, régen vízimalmot is hajtott. A nyugati alacsonyabb és menedékesebb oldalt a régiek kőből rakott falakkal osztották takaros kockákra. Ma ezeket a földeket már nem használják. Csak néhány ló és tehén legel a kaldera alján békésen. Meg egy túraösvény fut végig a peremen. A kaldera panorámája, a kis tavakkal, a bennük felpúposodó, kúp alakú vulkáni dombocskákkal, a meredek oldalaival és a mögötte levő óceánnal csodás látvány. Egy napnyugtát megéri ide tervezni.

A másik túraösvény az Indián Archoz vezet, Corvo másik „látnivalójához”. Az Indián arc egy tenger felett kiszögellő lávaszikla, egy sasorr, ha jól bezúmolod és eltalálod a megfelelő szöget, tényleg megdöbbentően hasonlít egy vén apacs arcára. Nyugati irányba kell menni az aszfaltos főúttól. Hamarosan meglátod az óceánt. Érdekes belegondolni, hogy nincs más föld Bostonig.  Közvetlenül a sziget peremén hátra – északra – kell nézni, és ott lesz az Indián. Innen tipikus azori, szélfútta tájon lehet beereszkedni a faluba. A szokásos lávakőből rakott kerítések, hortenzia-sövények, a pici földdarabokon tehenek legelnek. Lent látszik Vila Do Corvo, a reptér csíkja, és szemben Flores szigete, ami innen végül is egész nagy földdarabnak tűnik. Minden relatív.

Kérdésed van?
Keress fel minket bátran!

E-mail

info@karpatklub.com

Telefon

+40 744 273 515

Facebook

Csatlakozz csoportunkhoz!

Kárpát Klub

www.karpatklub.com